Évezredes technológia, mégis kevesen ismerik. Gépesített világunkban a porcelán legnagyobb értéke a kézművesség. Az emberi fantázia szülte képek és történetek, a kéz alkotta formák és minták, és a lélek által belecsempészett szeretet az, ami nem helyettesíthető semmivel, és ami miatt a Hollóházi porcelán is egyedi és örök.
.jpg)
Tekintsen a kulisszák mögé, és ismerje meg ön is a porcelánkészítés folyamatát, hogy miként születnek néhány természetes összetevőből gondos kezek munkája által igazi mesterművek.
Mielőtt bármihez is hozzálátnánk, ipar- és képzőművészeink megálmodják a formákat, mintákat és színeket, megtervezik a kollekciókat, és csak ezután kezdődik el a porcelán megalkotása. A tradicionális munkafolyamat több hétig, vagy akár hónapig is eltart, és egy-egy fenséges darabot akár több százszor is kézbe veszünk, mielőtt azt mondhatjuk: a mű elkészült.
A porcelán maga a természet, hiszen csupa természetes összetevőből áll: porrá őrölt ásványok – kaolin, kvarc, földpát – és víz keveréke. Ezek közül az egyik legfontosabb alkotóelem a kaolin, amit fehér agyagnak is szoktak nevezni.
Először a négy nyersanyagot összekeverjük és masszát készítünk belőlük kétféle sűrűségben, attól függően, milyen formát szeretnénk létrehozni. Az egyik változatnál a sűrű, gyurmaszerű alapanyagot hatalmas korongokká préseljük, hogy minél kevesebb nedvességet és levegőt tartalmazzon. Ezekből készülnek korongozással vagy ráformázással például a tányérok. Ilyenkor egy előre elkészített gipszformára nyomjuk rá a masszát. A hígabb, folyékony változatot ugyancsak gipszformába öntjük, így készülnek például a csészék, kancsók, vázák. Az összetettebb formák, például a figurák általában több darabból állnak össze, vagy megemlíthetjük a klasszikus porcelánrózsát is, amelynek minden egyes szirma külön, kézzel formázva készül el, hogy a végén egy lenyűgöző virág legyen belőle.
A formázás, csiszolás és tisztítás után pihennek, száradnak a porcelánok, nehogy később megrepedjenek vagy deformálódjanak. Majd következik a porcelánkészítés egyik legfontosabb szakasza, az égetés, amire háromszor is sor kerül. Az első égetés, azaz a zsengélés során a porcelán a maradék nedvességét is elveszíti, így a forma mintegy 15%-kal zsugorodik.
Ezután kapja meg a porcelán a csodálatosan csillogó, mázas felületét. A mázazás egy hatalmas kádban történik, az itt található folyékony mázban gyakorlatilag „megfürdetjük” a tárgyakat, majd ismét égetés következik. A mázas égetés során a porcelán már elnyeri végső formáját – és ekkor lesz hófehér.
És most érkezünk el a porcelánkészítés talán legkülönlegesebb szakaszához, a díszítéshez. A dekoráló műhelyben a különleges festékek, speciális tollak és hajszálvékony ecsetek mellett szinte néma csend uralkodik. Munkatársaink a mai napig kézzel rajzolják a mintákat a porcelánokra és színezik ki azokat, vagy ugyancsak kézzel ragasztják fel az előre elkészített díszítéseket. Az apró motívumokat, vonalakat és színátmeneteket is biztos kézzel, a legnagyobb odafigyeléssel készítik, hogy a végeredmény tökéletes legyen. Legjellegzetesebb színeink a zöld, a kobaltkék és az arany – természetesen valódi aranyból.
Innen már csak egy utolsó lépés, a dekorégetés van hátra, hogy a porcelán elnyerje végső formáját és színeit.
Így készülnek napjainkban a Hollóházi porcelánok – kézzel, lélekkel, tradicionálisan.
